Igen, elindultunk. Elindultunk a szerelem útján, abban a pillanatban, amikor megláttuk a napvilágot. Sokan mondják, hogy a halál az élettel kezdődik. Igaz! De miért kell a legrosszabbra gondolni, amikor még olyan sok jó is van közte. Például a szerelem. A legnemesebb érzések egyike, ha nem a legnemesebb. Csodálatos dolog szerelmesnek lenni. Vágyódni a másik után, az édes kínokat elviselni, önfeledten örülni, ha viszonzásra találunk. Van ennél szebb érzés a világon!? Hadd osszak meg az első, illetve az összes olvasó és leendő tag között egy verset, melyet én "követtem" el. Az ok, amiért ezt tettem, a szerelem volt. A szerelem, mely szinte pillanatok alatt lobbant fel és azóta elolthatatlanul ég, ég és ég! Remélem, sokáig fog ilyen, vagy még nagyobb lánggal égni. Ezt kívánom a Szerelmes oldal minden olvasójának, leendő tagjainak. És akkor a vers. A vers, aminek nincs címe. Jött a késztetés, hogy írni kell, de a címet elfelejtettem kitalálni. Kérek mindenkit, akinek kedve van hozzá, adjon egy címet ennek a névtelen versnek:

                                 Mesél az élet. Mesét mond énnekem.

                                 Hogy mit mesél, azt most csendesen figyelem.

                                 Csendesen, mert szólni most nem szabad,

                                 ha nem figyelek oda, a mese félbeszakad.

                                 Az élet meséjét én valóságnak látom,

                                 a valóságban te vagy a leggyönyörűbb álom.

                                 Az álomból valóság lett, a meséből élet

                                 és az élet megengedte, hogy láthassalak téged.

                                 Megengedte azt is, hogy beszélgessek veled,

                                 és beszélgetés közben megfogjam a kezed.

                                 Engedett álmodni, örülni annak, hogy élek,

                                 szerelmesnek lenni és megkívánni téged.

                                 És most csendben kell lenni. Szólni nem szabad,

                                 mert ha nem figyelek oda, a mese félbeszakad.

                                 Ezért most nem beszélek. Csendesen figyelem,

                                 hogy mesél az élet, egy mesét mond énnekem.

                                                                      /Németh László/